Szeretek olvasni, mindig is szerettem. Sokszor vált enyémmé, amit más fogalmazott meg. Úgy tapasztaltam, sokan küzdünk a megfelelési kényszerrel, ami bizony meg tudja keseríteni a mindennapokat. Nagyon rossz mindig arra vágyni, hogy mindenkinek maradéktalanul megfeleljünk, ezt ugyanis lehetetlen elérni, ez mindig csak vágy marad. Nemrégiben olvastam Murakami Haruki könyvét, a cime: Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? Ebben a könyvben ír többek között arról, hogy amikor egy bárt működtetett, milyen gondolatok fogalmazódtak meg benne, és láss érdekeset, ez is fontos szerephez jutott:
Az üzletbe nagyon sok vendég betér. Ha tízből egy úgy érzi, hogy „Jó kis hely ez! Tetszik, jövök máskor is!”, az már elég. Ha tíz betérőből egy törzsvendég lesz, az üzlet már működik. Megfordítva: nem különösebb probléma, ha tíz betérőből kilencnek nem tetszik a hely. Ha így fogjuk föl, megkönnyebbülünk. Az viszont fontos, hogy annak a bizonyos egynek biztosan, maradéktalanul tetsszen.
Azóta is sokat gondolkodtam ezen, kicsit bánom, hogy nem régebben, sokkal régebben olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése